„Valóságokat akartam láttatni, igazságokat akartam kiáltani.”

Kós Károly

Kolozsvár kincsei sokfélék: az emlékezések városa ez, ahol lépteid a látszó és láthatatlan múlt, a történelmi, irodalmi, kulturális hagyomány terét járják be. Itt él Mátyás király, Dávid Ferenc, Bocskai István, Bánffy Miklós emléke az utcákon, de itt hordozza a város Apáczai Csere János, Misztótfalusi Kis Miklós, Szenczi Molnár Albert, Kós Károly, Mikó Imre munkájának nyomait, és itt köszönnek vissza Áprily Lajos, Reményik Sándor, Dsida Jenő, Szilágyi Domokos sorai. Megannyi név, épület, emlékekkel tele utcaszeglet vagy macskakő, emlékhelyek, Házsongárd és Sétatér, a Fadrusz-szobor és a Főtér: közös emlékezetünk terei. Helyek, arcok, nevek, sorok és hangok, amelyek élővé válnak ahányszor látni, hallani és érezni, párbeszédre képes embereket találnak. Ez az a hely, ahonnan „világgá indulunk hetedhét országon át”, a mese és képzelet tájaira, az irodalom által határtalanná tett terekre, „és világgá indulunk meredek időn át”, hogy felfedezzük önmagunkat a kitágított tér és idő adta lehetőségek révén. Ahol a szöveg terén belül párbeszédbe kerül (irodalmi) jelen és múlt.

Ez az a város, amely szeretettel vár benneteket 2015. május 7–10. között az Apáczai Csere János magyar nyelv, irodalom és kultúra nemzetközi tantárgyversenyre, amely a magyar nyelv és irodalom iránt érdeklődő diákok egyik legfontosabb fóruma. Ez a verseny kivételes lehetőség a magyarországi, erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, délvidéki tanárok és diákok közötti szakmai párbeszédre, ismerkedésre, de akár arra is, hogy új barátságok szülessenek egy-egy kirándulás, városi séta alkalmával. A versenyzők minden évben újabb várost ismerhetnek meg, minden évben új és új értékeket fedezhetnek fel, egyre több helyen érezhetik otthon magukat. Most Kolozsvár készülődik. Hangolnak a zenekarok, próbálnak a diákszínészek, gyúlnak a fények a legszebb dísztermekben. Aki már járt itt, az újabb kincseket vihet haza, aki még nem, arra sok élmény vár.

Kolozsvár utcái, épületei, terei, az egymás mellett elterülő párhuzamos idősíkok kívánják idén terét nyújtani a keresésnek: egy-egy igazság, egy-egy érvényes nézőpont felfedezésének, amely képes megmutatni a világ, a társadalom, az irodalom egy-egy képét, mert „Túl minden jelzőn és rendeltetésen / meglapul a dolgok lelke, / a kérlelhetetlen, bronzsötét / egyetlen lényeg / s valami igazság / hömpölyög / a folyók fenekén.” (Dsida Jenő) Nem létezik ugyan egyetlen felfedezhető és érvényes igazság, de létezik az általatok meglátott és láttatott igazságdarab, ami örökérvényűen belefonódik a kolozsvári – idő és tér határait átlépő – párbeszédbe.

Élménydús időtöltést és sok sikert kívánnak,

a Szervezők