Gyanítom: testvérem, Csiki László

                oly boldog most, mint egy vadászló

                vadász pampákon, szaharákban,

de tölténye nincs, és zavarában

                leül pipázni

                bölénnyel, orrszarvúval.

Tarsolya tele örömmel, búval.

Tudja ő, mit mondok,

                mit kérdezek,

                mikor bejönnek s tolakodnak

                ezek.

Épp ezért írom Neki e távol

                s közeli közös hazából,

                hogy a nincs, a van,

                a nem lehet valóban

                elsüllyedhet homokban, hóban.

De akkor is lesz,

                ki hallotta, látta,

                miként történt

                a ballagás, a vágta.

Nohát akkor: homokban, hóban!!!

S bármil rossz rím

                itt, most a zászló –

                gyanítom:

 

                testvérem, Csiki László.