Olyan ez a város amilyen nem lehet

ázsiai mén sörényébe kapaszkodva

felágaskodsz a gótikáig s közben

kacagva kóstolod sebzett ujjaidról

tulajdon véredet

szomjanveszéstől megóv a jobbágy ürmös

bora s bujdosástól a dupla fenekű hordót hizlaló

polgári furfang midőn a város

egyik kapuján keresztes fosztogató iszkol

a másikat döngeti dinnyeturbános pogány

végül békére is térítenek

s Apáczai uram betűit épp oly buzgalommal

lehet megolvasni miként a tetveket

ha valamennyi testamentum elkallódna

a Házsongárdban mint rovásjeleket egymás mellé

kell illeszteni a sírköveket s a soron következő

áldozatok arca is ott fehérlik mint örök hó a

harc nélkül hőkölő bástyafalon

olyan ez a város amilyen nem lehet

 

talán épp azért olyan – nagyon.