Kolozsvárt hó borítja be,
időnként kicsit Vlagyivosztok.
Míg ti meleg szobákban tosztok,
pulzusom jég szorítja le.

 

Ó, annyi minden van nekünk!
Példa okáért: főterünk.
A főtéren szobor van,
a lelkünk a szoborban,
alatta ősapáink,
a múlt, a krumpli, és – ó – 
a király alatt szép ló.

 

De mi csak gyalog lépked.
Királyunk, könnyű néked!
Magunkkal jól kilőttünk:
a korunkból kinőttünk.

 

Kolozsvárott kisüt a nap,
időnként forró, mint Orán.
Nincs miért fölkelni korán.
Aludd nyugodtan ki magad!