………………………………

..........Kedves versenyzők, ti most nemcsak Kolozsvárra, hanem Kolozsvárból készültetek...

 A verseny írásbeli és szóbeli feladataira  az előre megadott témakörök szerint   Mátyás királyról szóló mondák, Heltai fabulák között keresgéltetek, forgattátok  Dsida Jenő és Kányádi Sándor versesköteteit, olvastátok Kós Károlyt, és 111 vers közül válogattatok  (... igen, az irodalom közelében élők számára Kolozsvár nemcsak a múzsák fellegvára volt a  reneszánsz óta, hanem maga a múzsa, múzsája a költészetnek – ezért is ajánlottuk a versmondó vetélkedőhöz a 111 vers Kolozsvárhoz válogatást ( ugye, megbocsátható?  lokálpatriotizmusból).

És most itt vagytok Mátyás, a régvolt igazságos szülővárosában, ahol az egyszer volt hol nem volt kolozsvári bíró házát (háza helyét) is őrzi még az emlékezet, és ahol a főtéren „fenséges királyunk áll érces nyugalommal bástyás talapzatán”.

És itt volt a 100 fabula írójának nyomdája, minekutána „Szálla e mesterség osztán Kolozsvárba / Heltai Gáspárnak forgolódására: Ott vala a műhely, míglen mind elkopa, / Ki megújítaná mestere nem vala”….

De versenyünk névadója, Apáczai Csere János is innen hirdette az iskolák fölötte szükséges voltát, és arra jártatokban majd, a Farkas utcában, meglátjátok, hogy bizony, professszor Apáczai, egykori lakásod helyén milyen szörnyűséges betoncsoda áll….

Aztán egy kóborló délután Tinti kutyájával valahol itt, a külvárosban, Dsida Jenő  úgy érezte, hogy szép a világ, gyönyörú a világ, és nincs hiba benne. Igaz, hogy máskor a kolozsvári őszi Sétatér, a hószín hattyús sétatéri tó környékén a magány leselkedett rá, tóparti könyörgésre indítva….

“Kós Károly is úgy van itt kőráncos arcával és bölcsességének szelíd hunyorgásával, mint a Szent Mihály templom, mint a Mátyás szobor vagy a várfal töredezett gyűrűje. Talán azért, mert kőből és vasból gyúrt mondatai korszakokat kötnek össze”, és mert „kőből, fából házat,... igékből várat” épített....  Ide néz be a havas is, az ő havasa, ami mögött ott a Pojána és a kopasz hátú vénséges Vlegyásza, ahonnan örökké fúj a szél Kalotaszeg völgyeibe...  

És itt,  a Malomárok és a kolozsvári telefonház közötti járdaszigeten nézte Kányádi, amint egy pár lány, két pár lány fekete piros, fekete táncot jár...

Igen, ezek Kincses Kolozsvár dalnokai,  a nyelv ötvösei, a szellem országépítői....

Kedves vendégeink, ebben a szűk időkeretben, ami a három versenyforma lebonyolítása mellett rendelkezésünkre áll, igyekeztünk olyan programokat szervezni nektek, hogy élővé tegyük valamennyire az olvasmányaitokból megismert Kolozsvárt, a Kós Károly Kalotaszegét, de a mai, fiatalos, eleven kulturális levegőjű városból is kapjatok egy szippantásnyit.

 

Végezetül én azzal kívánok nektek nemes és vidám versengést, hogy immár közös kincsünk, Kolozsvár, ihlessen benneteket nagyon jó írásművekre, és a szóbeli vetélkedőkön szép előadásra, jókedvű játékra!