Ülnek a padon harsány-hallgatag.

Április az úton könnyű szellőt pörget.

Egymásba fonják égő ujjukat.

A sétatér, alant, a tegnaptól zöld lett.

A Szamos színén fürdik a tavasz.

Fényhabot ver fel a villák ablakára.

Ide lát a hószép Vlegyásza havas

- Kékég lengetőn – a harsány ifjú párra.

Mogorván belém vén emlék karol.

Minden új lett. Ő meg – itt – fogad, míg élek,

S jön velem makacs, konok társamul.

Ha velem van, úgy még fénylőbbek a fények.

De hogy a tavasz csupa fényt dalol,

Lám, Ő nem bírja… Leült valahol.