Ugatnak már a Kányafő kutyái,

és ez az éj is lassan eltelik.

Sok mindent vártunk, s lett csak lárifári,

és entyem-pentyem, s az is csak reggelig.

Idegeinket rossz szagok hergelik:

valami rothadás, se téli, se nyári.

Élni fogunk, ha keggyel engedik

pálinka jankó és hanyattfekvő sári.

Ám az eltűnőnek eltűnnek hazái,

s a kakas szava is negyedik...

Vonítnak vadul a Kányafő kutyái.

Ezer lelked van, ezer megtörik.